A bankok és a pénzügyi gépezet - Plenter János,BANKOK ÉS PÉNZÜGYI GÉPEZET ÖNKÉNYURALMA MAGYAR GAZDASÁGBAN,Európai Unió,James,Magyar Nemzeti Banknál,Egyesült Államokban,Fortis Bank,Magyar Nemzeti Bank,Magyar Nemzeti Bankot,Magyar Nemzeti Banknak,Európai Unióban,Nemzetközi Valuta Alap,Egyesült Államok,Állami Adósságkezelő Központhoz,Nemzetközi Elszámolások Bankja,Európai Unión, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A bankok és a pénzügyi gépezet

2008-11-30 10:59:04, vasárnap

	Dr. Plenter János A BANKOK ÉS A PÉNZÜGYI GÉPEZET ÖNKÉNYURALMA A MAGYAR GAZDASÁGBAN I. A magyar reálgazdaság pusztulásának és az emberek elszegényedésének egyik döntő oka: a bankok és más pénzügyi érdekeltségek hatalmi fölénye a magyar gazdaságban 1990 óta a magyar politika és a magyar közélet egyik állandó főtémája - joggal - a magyar reál-gazdaság pusztulása, ipari és mezőgazdasági üzemek bezárása, a külföldi vállalatok immár túlnyomó fölénye a magyar reálgazdaságban, a globalizáció és az Európai Unió játékszabályai nyomán, de az 1990-es évek közepe óta szinte észrevétlenül egy új hatalom jelent meg Magyarországon: a bankok uralma. Még világosabban, a külföldi bankok uralma, mert az OTP részleges kivételével gyakorlatilag az egész magyarországi bankrendszer nem más, mint külföldi bankkonszernek itteni képviselete. Összehasonlításként megemlíthető, hogy például Lengyelországban 16 lengyel tulajdonban lévő bank működik. A bankok uralma a múlt század második felében bontakozott ki világszerte a piacgazdaságokban, amikor az amerikai kormány egyoldalú döntése nyomán az arany teljesen kikerült a monetáris rendszerből (1971) és a papírpénz rendszer keretében néhány adminisztratív követelménytől eltekintve szinte korlátlanná vált a bankrendszer hitelezési lehetősége, s ennek alapján kezdetét vette a bankok páratlan hitelezési expanziója, az. ún. frakcionális bankrendszerben. Magyarországra ez a hullám 1990 után érkezett el, mint a nagy gazdasági nyitás egyik vetülete. Az országot elárasztották a külföldi bankok fiókjai és gyors ütemben kialakult a magyar reálgazdaságot pusztító új, pénzügyi nyomás, két formában. 1) Gazdasági kényszerhelyzetek révén hitelek tömegét kényszerítették a lakosságra és a vállalatokra, és az eladósítási gépezet segítségével megindult évente sok százmilliárd forint elvonása a magyar reálgazdaságtól, kamatok formájában. 2) A bankok általános támadást intéztek a készpénzforgalom ellen, minthogy a készpénzforgalomból a bankoknak nincs jövedelmük, miközben a banki átutalások rendszere a bankok jövedelmének egyik legfontosabb - és kockázatmentes! - forrása. Az 1990-es évek végére a bankok már uralkodó szerepre tettek szeret a magyar gazdaságban. Ha megvizsgáljuk a bankokkal és a pénzrendszerrel kapcsolatban a közelmúlt 10-15 évben hozott törvényeket, azok kivétel nélkül mind a bankrendszernek kedveznek és a bankoknak előnyösek, a reálgazdaság és a magyar lakosság rovására. A politikai hatalom Magyarországon már jó ideje nem a magyar nép és a magyar adófizetők érdekeit képviseli a bankrendszerrel szemben, hanem az itteni bankrendszer profitérdekeit támogatja, a törvények és miniszteri rendeletek segítségével. A hatalomnak ez az elfogultsága és a banki érdekek egyoldalú előnybe részesítése a lakossággal szemben, ellenkezik a parlamenti képviselők és a kormányzati tagok esküben vállalt kötelezettségével A banki érdekeltségek támogatásának egyik felháborító példája a jelenlegi magyar kormány újabb elképzelése, hogy bizonyos értékhatárok felett megtiltaná a készpénzzel történő fizetést, és kötelezővé tenné a banki átutalással történő fizetést. Azon túlmenően, hogy egy ilyen megkötés az egyén gazdasági szabadságának elfogadhatatlan és gonosz korlátozása lenne, nyilvánvaló a cél: kötelező erővel növelni a bankok üzleti bevételeit az így kierőszakolandó átutalások nyomán. A kormány az ún. feketegazdaság kiszorítására hivatkozik, de az indok átlátszó és tarthatatlan. A nagyobb értékű üzleti tranzakcióknál mindenkor nélkülözhetetlen valamely írásos dokumentum, készpénz esetében különösen, tehát adóeltitkolás nem lehetséges. Miután 1990 óta az egymást követő kormányok a magyar reálvagyont jórészt tönkretették, vagy kiárusították (ami sok esetben a tönkre tétel egyik formája volt), jelenleg már a bankrendszer a magyar gazdasági érdekek pusztításának a főeszköze, az eladósítás és a lakosságra erőltetett banki szolgáltatások révén. Teljesen haszontalan minden olyan gazdaságpolitikai program vagy koncepció, amely nem számol a bankok hatalmi szerepével a magyar gazdaságban, és nem tartalmaz határozott intézkedéseket a magyar reálgazdaság érdekeinek a megvédésére a bankrendszerrel szemben. A szocialista címszó alatt tömörült politikai erők és liberális támogatóik eddigi törvényhozói tevékenysége bizonyítja, hogy a magyar adófizetőkkel szemben ők a bankrendszer feltétlen támogatói. A gazdaság helyzetéről szóló értekezéseikben a szocialisták és a liberálisok tudatosan kerülik a bankok szerepének még az említését is a magyar gazdaságban. Bár a modern gazdaság elsődlegesen pénzcentrikus gazdaság, ahol a pénzügyi kötelezettségek szerteágazó rendszerében a bankoké a kulcsszerep és az államhatalom mellett ők a pénzügyi kötelezettségek fő haszonélvezői, mégis a bankok szerepe homályban marad. Ha az ország pénzügyi problémáiról beszélünk, nem elég a költségvetés különféle lehetséges variációiról vagy az adórendszer ilyen vagy amolyan módosításairól beszélni. Az adóterhek és a különféle címszók alatt elvont lakossági jövedelmek elsődlegesen érintik a lakosság anyagi és pénzügyi helyzetét, de egy eladósított gazdaságban, mint amilyen a magyar gazdaság és a magyar lakosság, a bankok már sok esetben élet és halál urai. Sok éven át felhalmozott értékeket tehetnek tönkre, vagy szerezhetnek meg potom áron, lehetőségük van életek munkáját romba dönteni. A bankvilág gátlástalan hatalmának némán kiáltó áldozatai azok a szerencsétlenek, főleg vidéki magyar gazdálkodók, akik a banki adósság fenyegető nyomása alól menekülve önkezükkel vetettek véget életüknek - öngyilkosok lettek. A bankok kedvenc vadászterülete már évek óta az elszegényített magyar vidék, ahol a lakosság és a termelők saját túlélésük érdekében már folyamatosan hitelekre szorulnak, és a bankok gátlástalanul kihasználják a lakosság és a termelők kényszerhelyzetét. Az eladósodás drámai esetei bizonyítják a legjobban, hogy a magyar pénzpolitika kapcsán távolról sem elég csupán a költségvetésről és az adókról beszélni. Beszélni kell a bankok fojtogató pénzhatalmáról is, amely éppen olyan súlyosan pusztítja a magyar lakosságot, mint az államhatalom adórendszere. Valójában a magyar bankrendszer a pénzügyi függőségek közvetlen és közvetett rendszerét építette ki, hogy megszerezzék a magyar reálgazdaságban létre hozott értékeket. A függőség és az eladósodás hatalmas méreteit a számok is mutatják. 2005 végén a magyar bankrendszerben elhelyezett egyéni betétek összértéke 5,3 billió forint volt, miközben az egyéni tartozások összértéke már elérte az 5,6 billió forintot. Tehát összességében a magyar lakosságnak ma már nincs semmi nettó megtakarítása, bár korábban évről évre 1-2 billió forint pozitív egyenlege volt a bankrendszerrel szemben. A háztartások tartozása az utóbbi években rendkívül gyors ütemben nőtt, és 2000-hez képest 2005-ben már az ötszörösére emelkedett. (Emlékeztetni kell rá, hogy az USA-ban kirobbant pénzügyi és bankválság fő oka éppenséggel az ottani lakosság adósságterheinek immár elviselhetetlen mértéke volt, emiatt például több millió családot kilakoltattak házaikból, vagy a kilakoltatás határán vannak, mert hónapok óta nem képesek törleszteni az ingatlanok vásárlására felvett hiteleket.) Magyarországon is, a bankokkal szembeni közvetlen függőség legfőbb formái a lakossági és vállalati hitelek, ahol a magyar adós közvetlenül van függő viszonyban a bankkal szemben. De létezik a bankokkal szembeni közvetett függőség is. Ez a közvetett függőség az államgépezet - a magyar állam - eladósodásával keletkezik, ahol a bankrendszerrel szemben formálisan a magyar állam az adós, de a valóságban a végső adós a magyar adófizető állampolgár. Az egymást követő magyar kormányok a magyar adófizetők megkérdezése nélkül adósították el végletekig a magyar államot - végső soron a magyar állampolgárt, mert az állam a magyar lakosságra kivetett adókból törleszti ezeket a gigantikus adósságokat. Emlékeztetni kell rá, hogy a hírhedt konvergencia program fő oka éppenséggel a magyar állam túlzott eladósítása a szocialista -liberális kormány uralma alatt, és a felelőtlen magyar kormányzat éppen azért rakott újabb, elviselhetetlen és antiszociális terheket a magyar gazdaságra 2003-tól kezdve, hogy - brüsszeli nyomásra - csökkentsék az elviselhetetlenül magas államadósságot. Jól tudott, hogy a bankrendszerek számára a legjobb adós az állam, mert itt nagy tételekről van szó, és az adósság az államhatalom segítségével általában behajtható. Az államok hajlamosak arra, hogy inkább saját lakosságukat fojtogassák a magasabb adókkal, hogy törleszteni tudják az államadósságot, mintsem, hogy vállalnák a bankrendszer haragját és esetleges retorzióit a törlesztések esetleges elmaradása miatt. A konvergencia program súlyosan pusztító gazdasági következményei - vállalati csődök, a lakosság további eladósodása és elszegényedése - egyértelműen bizonyítják, hogy Magyarországon a bankrendszer túltengő hatalmának a korlátozásához az első és legfontosabb lépés a bankrendszer eladósító képességének a korlátozása. Minthogy a lakosság - a magyar adófizetők - teljesen tehetetlenek az államhatalommal szemben és nincs semmi lehetőségük, hogy megakadályozzák az egymást követő kormányok újabb és újabb hitelfelvételeit az ő rovásukra, ezért külön említést kell tenni az állam által felvett hitelek természetéről. II. Az államadósság természete Az adófizetők - és általában az állampolgárok - szempontjából fontos politikai kérdés, hogy miért kell az államnak kamatot fizetnie az állam, azaz a kormányzatok, által felvett hitelek után? Ezt a kérdést James M. Buchanan amerikai közgazdász vetette fel először, még 1960-ban, annak kapcsán, hogy a modern pénzrendszerben és hitelrendszerben a bankok sohasem a saját vagyonukból, nem a bank saját tőkéjéből hiteleznek, hanem a bankrendszerben elhelyezett betéteket használják fel fedezetként, de azokat is csak részben. A modern bankrendszer már több évtizede úgy működik, hogy a bankrendszer a maga egészében nem a betétek összegének megfelelő pénzösszeget adja tovább, mint hitelt, hanem annak a többszörösét! A hitelezés egyetlen feltétele, hogy minden egyes bank mindenkori összesített betéteinek egy - törvényileg meghatározott - kis része, általában 5 %, állandóan letétben legyen az adott ország központi jegybankjánál, Magyarország esetében a Magyar Nemzeti Banknál. Ez a rész az ún. kötelező tartalék. Ha tehát valaki betétet helyez el egy bankban, akkor a bank azonnal tovább adhatja a kapott betét 95 százalékát, mint hitelt. Így működik a modern bankrendszer, ezért képesek a bankok - normális esetekben - hitelekkel elárasztani a világot. A bankok hitelező tevékenysége egy összefüggő dominó rendszer, vagy inkább kártyavár, ami azon a feltételezésen alapszik, hogy egy normális pénzforgásban egyik hitelt a másikkal fizetik, így nagyon kicsiny a kockázat, hogy a bankbetétek tulajdonosai hirtelen, nagy tömegben egyszerre készpénzben követelnék vissza betéteiket a bankoktól. És egészen a legutóbbi időkig kicsinynek látszott az a kockázat is, hogy valamilyen oknál fogva az egész bankrendszer egyszerre ,,befagy", és a hitelezési lánc megszakadna. Ám pontosan ez történik, már több mint egy éve, és a jelenlegi globális pénzügyi válság, a bankrendszer válsága, élesen bizonyítja, hogy mennyire súlyos, sőt fatális gazdasági hiba egy ország gazdaságának a működését teljesen függővé tenni a bankrendszertől és alárendelni a bankok érdekeinek. A problémát éppen az okozta, hogy a fent ismertetett rendszer alapján a bankok képesek voltak súlyos adósságba sodorni az egész világot, kezdve Amerikával. A bankrendszer jelenlegi szerkezete lehetőséget ad arra, hogy - közhasználatú kifejezéssel élve - a bankok pénzt teremtsenek a semmiből. Ez a kifejezés annyiban helyt álló, hogy ebben a rendszerben egyik hitel a másikra épül, és a bankok ezekkel játszanak, mint a zsonglőrök. Erre a helyzetre utalt James M. Buchanan, amikor kifejtette, hogy a kormányzati hitelfelvételek (és általában a hitelfelvételek) nem tekinthetők valódi hitelfelvételnek. Következésképpen nincs elméleti jogosultsága annak, hogy a bankok kamatot követeljenek egy aktus miatt, ami csupán egy könyvelési tétel regisztrálása. A pénzteremtési folyamat modern verziója szerint - írta Buchanan - a kormányzat úgy finanszírozza a deficitet, hogy a központi banktól és annak segítségével a kereskedelmi bankoktól ,,kölcsönöz". S bár névlegesen kamatfizetés történik az említett intézmények tulajdonában lévő kötelezvényekre, ennek ellenére téves szóhasználat kölcsönzésről és köztartozásról beszélni ezekkel a műveletekkel kapcsolatban. A valóságban semmiféle kölcsönzés nem történik, hiszen cserében a kormánykötvényekért egyetlen egyén vagy intézmény sem ad fel vásárlóerőt vagy likviditást. A kormány számára az úgynevezett tartozási okmányokért cserében átutalt vásárlóerő a folyamat során teremtődik. A bankrendszer kamatjövedelemhez jut, nem azért, mintha cserében feláldozott volna bármi vásárlóerőt vagy likviditást, hanem csupán azért, mert pótlólagos pénzt teremtett, ami pedig kifejezetten a szövetségi kormány alkotmányos hatalma. Ezért a ,,tartozás" után kamatot fizetni egészében szükségtelen és nem szolgálja ugyanazt a célt és funkciót, mint a valóságos tartozással kapcsolatos kamatfizetés... Mégis, az államadósság kapcsán a kamatfizetés szükségszerűen megtörténik, mert a modern időkben a kamat centrális fontosságú gazdasági kategória, szoros összefüggésben a hatalommal. A modern világban uralkodó gazdasági csoport - a pénzügyi halmaz - hatalmának éppen ez a semmiből teremtett, de kikényszeríthető kamatjövedelem az alapja. III. Sürgős feladat: felülvizsgálni a bankok szerepét a magyar gazdaságban és megakadályozni, hogy a pénzügyi szolgáltatások címén a bankrendszer gyakorlatilag elvéreztesse és tönkretegye a magyar adófizetőket Az Egyesült Államokban tomboló gazdasági és pénzügyi válság élesen mutatja, hogy hova vezet minden országban a bankok gátlástalan uralma, ha a törvényhozás nem fékezi, sőt támogatja a bankok mértéktelen profitszerzési ambícióit. Ez a pénzügyi kór részben már Európába is eljutott, olyan mértékben, amennyire az egyes országok hajlandók voltak kritikátlanul átvenni az amerikai bankrendszer modellt. Példa erre Írország, ahol okt. elején a kormány csak úgy tudta megakadályozni a bankcsődök sorozatát, hogy bejelentette: az ír kormány mostantól két évig garantálja minden írországi bankbetét biztonságát, azaz csőd esetén az ír kormány kifizetné mindenkinek a betét teljes összegét. Persze, ha ilyen helyzet mégis kialakulna, ez közel megduplázná Írország összadósságát, azaz végeredményben sok éven keresztül súlyos adókkal kellene megterhelni az ír gazdaságot, az ír lakosságot. Hasonló problémák vannak kibontakozóban Angliában, Belgiumban pedig a két legnagyobb ottani bankot csak a belga és a francia állam masszív beavatkozása (20-30 milliárd euró segély) mentett meg az összeomlástól. Hollandiában a kormány államosította a Fortis Bank ottani hálózatát, hogy a bankot megmentsék a bukástól. Teljesen hibás és felelőtlen a magyar kormány és a különféle pénzügyi intézmények egyre ismételt állítása, hogy a nemzetközi pénzügyi válságnak és bankválságnak nem várható lényeges hatása a magyar gazdaságban és a magyar bankrendszerben. Az OTP-t leszámítva, az összes többi, Magyarországon működő bank csupán külföldön bejegyzett bankok itteni fiókvállalata, azaz a magyar pénzügyi kormányzatnak fogalma sincs arról, hogy az adott bankoknak mi a valós pénzügyi helyzetük, az ottani adatokba a magyar kormánynak nincs semmi betekintési lehetősége. Előállhat egy olyan helyzet, hogy a magyar kormány kénytelen lenne a magyar költségvetés terhére megmenteni egy csődbe jutott itteni fiókhálózatot, és ezáltal valójában egy külföldi bankot mentene meg, a magyar adófizetők terhére. Szükséges lenne felülvizsgálni a bankrendszer szerepét a magyar gazdaságban, abból a célból, hogy minimálisra csökkenjen az értékek átáramlása a reálgazdaságból a bankok tulajdonába. Néhány intézkedés máris megfontolható, sürgősségi alapon. (1) Meg kell tiltani a bankok reklámtevékenységében azt a félrevezető és semmitmondó gyakorlatot, hogy a THM kifejezéssel elködösítik az adós várható és tényleges kamatfizetési kötelezettségét, a hitel százalékában. A THM kifejezés helyett a valós kamatlábat lenne kötelező feltüntetni, százalékban. (2) Meg kell tiltani a valuta alapú hiteleket. A pénzügyileg járatlan és tudatlan lakosság nem érti meg az árfolyam ingadozással és a LIBOR ingadozással járó veszélyeket, ami adott esetben a hiteltörlesztési összeg elviselhetetlenül nagy megnövekedését jelentheti. (3) Ha az államhatalom, a kormányzat, bizonyos tranzakcióknál kötelezővé teszi a banki átutalás alkalmazását, akkor az ilyen esetekben az államnak kell vállalnia a tranzakciós költségeket. A gazdasággal kapcsolatos emberi jogok megsértése az a gyakorlat, ami a vállalatokat és az egyéneket olyan fizetési eljárásra kényszeríti, ami a készpénzfizetéssel szemben extra költséget ró a fizetéseket eszközlő személyre vagy vállalatra. (4) A Magyarországban működő bankok éves jelentéseinek az auditálását csak magyar tulajdonú könyvvizsgáló cég végezhesse. IV. A magyar államadósság lényeges és azonnali csökkentése - mint elengedhetetlen lépés - a bankrendszer tartós korlátozására és visszaszorítására Ha csökken a bankok szerepe a pénzforgalomban, akkor ezáltal a magyar lakosság és a magyar reálgazdaság évente több milliárd forint improduktív kiadástól szabadul meg (ez gazdasági ösztönző is lenne), emellett csökkenne a lehetőség, hogy a bankrendszer a magyar adófizetők pénzével spekuláljon, esetleg azok rovására. Emellett a bankrendszer gazdasági szerepének és befolyásának a korlátozásához másik fontos eszköz a magyar államadósság azonnali és lényeges csökkentése. Nyilvánvaló, minden ilyen lépés a bankrendszer éles ellenállásába ütközne, de a globalizáció minden térhódítása ellenére az állami szuverenitás elve él és virul, több állam éppenséggel a pénzügyekben is alkalmazta ezt az elvet, mint végső hatalmi eszközt az ország gazdasági érdekeinek a védelmében. Az EU-tagok számára még a maastrichti szerződés is elismer bizonyos rendkívüli helyzeteket. Mindezt figyelembe véve, az alábbiakban felvázolásra kerül három koncepció a magyar államadósság lényeges és azonnali csökkentése ügyében. A) Egy monetáris koncepció A koncepciót tárgyalva, mindenek előtt fontos megkülönböztetni az államadósság három alapkategóriáját, az adósság pénzneme és a hitelezők állampolgársága szerint. Nevezetesen: (1) Forintban kibocsátott államadósság, magyar hitelezők (2) Forintban kibocsátott államadósság, külföldi hitelezők (nem rezidens) (3) Más pénznemben kibocsátott államadósság, külföldi hitelezők Kézenfekvő, hogy a probléma kezelése szempontjából a magyar állam az első kategória esetében rendelkezik a legtöbb mozgástérrel, és a legnehezebb a harmadik kategória. Ezt figyelembe véve, a most következő elgondolás az államadósság első kategóriájára vonatkozik. Kiinduló feltételezés, hogy a magyar államadósság jelentős része a magyar bankrendszer kezében van. A Magyar Nemzeti Bank egyik tanulmányában a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar állampapírok döntő többségét kitevő fix kamatozású államkötvények az utóbbi néhány évben a külföldi tulajdonosok aránya átlag 40 százalék. Figyelembe véve, hogy a háztartási statisztikák szerint a magyar lakosság vagyonának csak egy kis töredékét képezik az értékpapírok, egyértelmű a következtetés, hogy a magyarországi bankrendszer tulajdonában van a magyar államadósság kb. 60 százaléka - azaz kb. 18 billió forintnyi magyar államkötvény. Ez roppant fontos tény, mert ebből adódhatna egy nem vitamentes, de szakmailag hatékony monetáris koncepció az állami adósságállomány lényeges csökkentésére, akár a felére is. A koncepció - csupán vázlatosan - röviden a következő: Az állam utasítsa a Magyar Nemzeti Bankot, amely intézmény formálisan és lényegileg a magyar állam tulajdona, hogy egy egyszeri, nagy arányú készpénzkibocsátással vásárolja vissza a bankrendszertől a magyar államadósság jelentős részét, lehetőleg több mint a felét. Ezt az összeget a bankrendszer megkapná, de nem használhatná fedezetként újabb hitelekhez, hanem mint vonal alatti tétel lenne nyilván tartva. (Ez által a kibocsátott bankjegytömeg nem kerülne vissza a gazdasági körforgásba, tehát nem okozna inflációt.). Egyidejűleg az állam kötelezettséget vállalna, hogy a zárolt értékpapírokat fokozatosan visszaveszi, kb. 4-5 év alatt, a kifizetés a zárolt forintösszegből történne, ami így végül is megszűnne. E koncepció szerint a bankrendszer elesne az esedékes kamatoktól is, de a bankrendszer mégis jól járna, a relatív veszteség ellenére, mert készpénzt kapna vissza egy olyan tranzakció következtében, ami a bankrendszernek semmibe sem került. Ha a bankrendszer vonakodna együttműködni ezzel a tervvel, akkor a Magyar Nemzeti Bank egyoldalúan megszüntethetné a magyar államkötvények másodlagos piacát, így a bankok számára nem lenne lehetőség tetszés szerint eladni a kötvényeket a Magyar Nemzeti Banknak, A likviditás hiánya jelentősen lenyomná a kérdéses kötvények piaci értékét - és árát. A megoldás a várt profitok egy részéről való lemondást jelentene a bankrendszer számára, de a részleteket úgy lehetne kidolgozni, hogy a terv egy cseppet sem veszélyeztetné a bankrendszer egészének a működését. Ha a magyar lakosságra a kormány már rá kényszerített egy óriási áldozatot, a hiteltörlesztést, a lakosság megkérdezése nélkül, akkor ezért cserében a magyar lakosság elvárhatja, hogy a bankrendszer is hozza meg a maga áldozatát. Ehhez persze a magyar érdekek és a magyar lakosság iránt politikailag elkötelezett magyar kormány szükséges. B) A deficit finanszírozásának részleges vagy időleges liberalizálása Az előző koncepcióval szemben sokkal egyszerűbb, de a maastrichti szerződésben tiltott megoldás lehetne a költségvetési deficit erőteljesebb finanszírozása jegybanki hitelből, hivatkozva az ország rendkívül súlyos gazdasági és szociális helyzetére. A jelenlegi magyar gazdasági tragédiának éppen az az oka, hogy a közelmúlt években a kormány felelőtlenül túlköltekezett, de az így felhalmozott deficitet a jelenlegi monetáris játékszabályok értelmében csak a bankoktól felvett hitelekkel szabad finanszírozni. De miből lehet finanszírozni az így felvett hiteleket?! Csakis és kizárólag a lakosságra kivetett újabb adókból. Ezért kell újabb adókat kivetni, közben a szociális természetű állami kiadásokat és a honvédelmi kiadásokat is végzetesen megcsonkítani. A hírhedt konvergenciaprogramnak is ez a lényege. A helyzet fájdalommentes és társadalmilag igazságos orvoslása lenne egy egyszerű megoldás, amit a huszadik század első felében a fejlett ipari államok rutinszerűen alkalmaztak. Az eljárás lényege: a kormányzat nem a bankoktól vett fel hitelt, hanem saját bankjától - a jegybanktól. A közgazdasági szakirodalomban ezt a megoldást úgy hívják, hogy ,,a könnyű pénz" politikája. Könnyű, mert a kormányzat így anélkül finanszírozhat kiadásokat, hogy a nemzetgazdaságban emiatt bárkinek is le kellene mondania jövedelme egy részéről (adók). Ráadásul ez a módszer költségmentes is, mert a kormány fizet - fizethet - névleges kamatot a központi banknak az ott felvett hitelek után, de a központi bank kamatjövedelme végső soron az államé, minden év végén befizetésre kerül az állami költségvetésbe. Az Egyesült Államokban máig is ez a rendszer van érvényben Ez a rendszer nagy fokú rugalmasságot biztosít a fiskálpolitikának, ugyanakkor megfelelő rendszabályokkal biztosítani lehet, hogy az állam ne élhessen vissza ezzel a pénzteremtési szabadsággal és ne okozzon inflációt. Az Európai Unióban a maastrichti szerződés tiltja ezt a megoldást, illetve annak alkalmazását erősen korlátozza. De lehet-e akadály bármiféle nemzetközi szerződés, amikor az ország a totális gazdasági pusztulás felé halad? Magyarországon a Magyar Nemzeti Bankot illetően az 1991.évi LX. törvény úgy rendelkezik, hogy az adott évben a központi költségvetésnek nyújtott hitelek állományának növekedése az év egyetlen napján sem haladhatja meg a központi költségvetés adott évre tervezett bevételének három százalékát. Ezt a pénzügyi kényszerzubbonyt nyilvánvalóan már a várható EU-tagság jegyében erőltették rá az országra, bár akkor még nem volt semmiféle formális nemzetközi kötelezettség. A korlátozás legsúlyosabb következménye, hogy a költségvetési deficit finanszírozására vagy új adókat kell kivetni, vagy pedig folyamatosan újabb és újabb adósságokat kell felvenni a bankrendszertől, amiket ismét csak újabb adók segítségével lehet törleszteni. Nem véletlen, hogy a magyar állam költségvetési válsága már 1991-ben kezdődött. A jelenlegi katasztrofális helyzet sok tekintetben ennek a kriminális monetáris korlátozásnak a kumulatív következménye. Kézenfekvő megoldás lenne a törvény hatályát 2-3 évre azonnal felfüggeszteni és a jelenlegi költségvetési deficitet ezzel a finanszírozással pár év alatt nullára csökkenteni. Az eljárás nem okozna inflációt, hiszen a valóságban nem teremtene új vásárlóerőt, hanem csak a meglévő adósságot vagy annak egy részét tüntetné el. A Nemzetközi Valuta Alap és az Európai Unió vezető körei hevesen tiltakoznának. Őket meg kellene győzni, hogy egy ilyen ideiglenes megoldás nem nagy ár azért, hogy Magyarország hosszabb távon egészségesen fejlődjön, többek között a bankvilág hasznára is. Fontos érv: a maastrichti szerződésben megengedett 3 százalékos költségvetési deficitet Németország és Franciaország már évek óta nem tartja be, de a helyzetet kimagyarázzák, és nem történnek ellenük szankciók. A pénzmennyiség és a hitel megfelelő szabályozása az Európai Unió egyik legsúlyosabb, megoldatlan problémája, permanensen destabilizáló gazdasági és szociális következményekkel. Másik fontos érv: a második világháborúban a nyugati hatalmak, főleg az Egyesült Államok, ezzel a módszerrel finanszírozták a hadviselés pénzügyi terheit, és végül is az eredmény egy prosperáló gazdaság lett, a háborús pusztítások ellenére. A harmadik és talán a legfontosabb érv: a jelenleg már Európát is érintő pénzügyi - és bankválság hatására az EU vezető államai elismerték, hogy a hírhedt maastrichti kritériumokat (amelyek alapján a hírhedt konvergencia programot Magyarországra erőltették), nem lehet mereven alkalmazni. Az EU négy legnagyobb gazdaságát képviselő államok vezetői (Németország, Franciaország, Anglia és Olaszország) 2008, október 4-én Párizsban tartott megbeszélésük során nyilatkozatban elismerték, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetben el lehet tekinteni e kritériumok merev alkalmazásától. Nevezetesen: a költségvetési deficit lehet több, mint a GDP 3 százaléka, az állami összadósság is lehet magasabb, mint a GDP 60 százaléka, akár a 70 százalékot is elérheti. Ezen az alapon követelni lehet a konvergencia programban kierőszakolt kényszerintézkedések azonnali megszűntetését! Elméleti kérdés, de a teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a bőséges pénzelméleti szakirodalom ellenére máig sem lehet pontosan meghatározni, hogy az adott helyzetben mennyi is lenne a gazdaságilag indokolt pénzmennyiség. Az, amely nem okozna sem inflációt, sem deflációt. A különféle pénzmennyiség fogalmak egyidejű létezése és ellentmondásos tartalma teljes bizonytalanságot tükröz az elméletileg ,,helyes" pénzmennyiséget illetően - írta egy német pénzügyi kutató. Igaz, a gyakorlati politikai döntésekben alig van szerepük az elméleteknek. A társadalmi elméletek tragédiája, hogy hosszabb távon legtöbbször bebizonyosodik a helyességük a napi politika opportunista vagy egoista megoldásaival szemben, de addigra a politika már régen tönkre tette a társadalmat. C) Kétfokozatú kötelező tartalék ráta A fent említett két koncepció mellett komoly megfontolást érdemel még egy harmadik lehetőség, ami talán a legegyszerűbb, pénztechnikai szempontból egyszerűen kezelhető és - ami nagyon lényeges - nem ütközne semmiféle nemzetközi előírásba, nem sértene semmiféle nemzetközi kötelezettséget, még formálisan sem, nevezetesen az Európai Unió és a Nemzetközi Valuta Alap vonatkozásában. A lehetőség lényege: a jelenlegi, általános 5 százalékkal szemben egy két-fokozatú kötelező tartalék ráta előírása a magyar bankrendszerben. Az 5 százalék kötelező tartalék megmaradna a vállalati hitelek és a lakossági hitelek tekintetében, de egy sokkal magasabb, 30-40 százalékos kötelező tartalék lépne életbe a magyar államkötvények tekintetében. Ez a viszonylag egyszerű változás messzemenő következményekkel járna az államadósság alakulását és a költségvetési deficit megszüntetését illetően. Közismert, hogy a bankok hitelrendszere lényegében egy piramis játék. A bankok fizetnek ugyan kamatot a betétek után, de a betétek többszörösét képesek ,,kikölcsönözni", így sokkal nagyobb összegek után szednek kamatot, mint amekkora összeg után ők maguk fizetik a kamatot (a betéteseknek). Ha mármost a magyar államkötvények utána kötelező tartalék ráta nem 5 százalék, hanem - mondjuk - 50 százalék, akkor ez azt jelenti, hogy a bank változatlanul a teljes, birtokában lévő államadósság után kap kamatot a magyar államtól, és a hitel lejáratakor visszakapja a törvény szerint őt megillető teljes kölcsönzött összeget, de közben az államnak nyújtott hitelt nem használhatná fel teljes egészében a saját hitelexpanziójának növelésére. Az adott esetben az államnak nyújtott ,,hitel" 50 százalékát a Magyar Nemzeti Banknál kellene letétbe helyezni, tehát ennyivel kevesebb lenne a hitelexpanzió alapja. Ez még éppen elég nagy ahhoz, hogy a bank az állami hitel kamataival együtt nyereségesen működjön. És mi történne az MNB-nél letétbe helyezett 50 százalékkal? Nos, ezt az összeget az MNB rendszeresen átutalná az Állami Adósságkezelő Központhoz, ahol ez az összeg automatikusan csökkentené a fennálló államadósság állományát. Ez tehát nem az államnak nyújtott hitel lenne, hanem az államadósság összértékének a korrekciója, a valós pénzügyi helyzetnek megfelelően. Ebből az elkülönített összegből folyamatosan vissza lehetne vásárolni a magyar államadósság kötvények egy részét, vagy az egyes kötvények lejártakor a lejárt kötvényt nem kellene megújítani egy újabb államkölcsönnel, ami a jelenlegi gyakorlat. Ez a megoldás hatalmas mértékben tehermentesítené az állami költségvetést, mert az adósságállomány csökkenése nyomán az adósságszolgálati terhek is rohamosan csökkennének, adóemelés nélkül. Sőt, megvalósítható lenne egy általános adócsökkentés, miközben a költségvetési deficit is megszűnne, és az államadósság is erősen csökkenne. Természetesen a bankok ezt a megoldást is hevesen elleneznék, mert saját hasznukat csökkentené. De világosan kell látni: Magyarország elnyomorodása mindaddig tart, amíg a gazdaságban a bankok érdekei élveznek elsőbbséget, nem pedig a magyar lakosság érdekei. Más szóval: a bankok pénzügyi hatalmának a csökkentése elengedhetetlen feltétele minden olyan politikának, amely célul tűzné ki a magyar lakosság életének az általános javulását, és a jelenleginél nagyobb részesedését az általa közösen megtermelt javakból és értékekből A nemzetközi jog szempontjából a kétfokozatú tartalék ráta alkalmazása támadhatatlan, mert még a Nemzetközi Elszámolások Bankja is (a világ jegybankjainak a csúcsszerve) csupán irányelveket közöl a tartalékráta mértékéről, és a valóságban erős eltérések léteznek. Az EU és az IMF ez ügyben egyáltalán nem illetékes. A kötelező tartalékráta meghatározása minden ország szuverén joga. Kellő megértés esetén Magyarország akár kampányt is indíthatna az Európai Unión belül a koncepció általános alkalmazása érdekében. Minthogy a maastrichti szerződés pénzügyi kényszerzubbonyában vergődve az EU már évek óta kétségbeesetten keres valamiféle megoldást a költségvetési deficit tartós és megnyugtató kezelésére, ezért nem reménytelen dolog feltételezni kellő politikai érdeklődés kialakulását egy ilyen megoldás iránt. A nemzetközi pénzügyi és bankválság hatására ma már a nyugati hatalmak vezető politikusai is elismerik, hogy a bankrendszer radikális átalakítására van szükség, máskülönben a bankok olyan gazdasági válságot okoznak, ami az egész ún. szabadpiaci gazdasági és politikai rendszert is maga alá temetik, a politikusokkal együtt. Ez a helyzet Magyarországnak is páratlan lehetőséget adna a bankrendszer romboló vonásainak a visszaszorítására. Elkeserítő tény, hogy egy ilyen változtatáshoz hiányoznak a kellő parlamenti politikai erők. http://members.chello.hu/kapu/gazdasag/plenter.htm

0 komment , kategória: Általános

Címkék: hitelfelvételnek, hiteltörlesztést, nélkülözhetetlen, lengyelországban, hitelfelvételeit, tehermentesítené, kikényszeríthető, hiteltörlesztési, bizonytalanságot, alapkategóriáját, finanszírozására, készpénzforgalom, kényszerzubbonyt, rendszabályokkal, finanszírozással, adósságterheinek, hitelrendszerben, megkülönböztetni, következésképpen, államkölcsönnel, szerencsétlenek, bankrendszertől, kétségbeesetten, állampolgársága, magyarországban, adósságállomány, elengedhetetlen, pénzforgalomban, megszüntethetné, kényszerítették, bankrendszernek, pénzrendszerben, szakirodalomban, bankrendszerrel, pénzrendszerrel, költségvetésnek, magyar reálgazdaság, emberek elszegényedésének, magyar gazdaságban, magyar politika, magyar közélet, magyar reál-gazdaság, külföldi vállalatok, magyar reálgazdaságban, 1990-es évek, bankok uralma, külföldi bankok, egész magyarországi, múlt század, amerikai kormány, arany teljesen, monetáris rendszerből, Plenter János, BANKOK ÉS PÉNZÜGYI GÉPEZET ÖNKÉNYURALMA MAGYAR GAZDASÁGBAN, Európai Unió, James, Magyar Nemzeti Banknál, Egyesült Államokban, Fortis Bank, Magyar Nemzeti Bank, Magyar Nemzeti Bankot, Magyar Nemzeti Banknak, Európai Unióban, Nemzetközi Valuta Alap, Egyesült Államok, Állami Adósságkezelő Központhoz, Nemzetközi Elszámolások Bankja, Európai Unión,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]